Templomunkban május 2-án pénteken egész napos (8.00-18.00) szentségimádás lesz.

Szeretettel hívunk és várunk!

Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük.

Alacoque Szent Margit külön fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, hogy minden hónap első péntekén járuljon szentáldozáshoz. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. 

Az Úr külön ígéretet fűzött a 9 egymást követő első péntek megtartásához, az első pénteki nagykilencedhez. Ennek alapján a Jézus Szíve tisztelet legnépszerűbb formája lett az első péntekeken végzett engesztelő szentgyónás, szentmise és szentáldozás. Az első péntekek következetes megtartása nagy segítség a lelki életben. 

Az elsőpéntek megtartásának hagyományos formája a minden hónap első péntekén való szentáldozás, és ha szükséges, akkor szentgyónás elvégzése.

Jézus 12 ígérete azok javára, akik hittel szeretik, tisztelik és szolgálják az Ő isteni Szívét.

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket
2. Családjaiknak megadom a békét.
3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
5. Minden vállalkozásukat megáldom.
6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
9. Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Mindazok, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak, azok nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”.

Mindenható örök Isten!
Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.Ámen

Május a Boldogságos Szűz Mária hónapja, akit fohászfüzérrel, a loretói litániával köszöntünk templomunkban az esti szetmisék után.

Könyörögjünk! Istenünk, te egyszülött Fiadnak, Urunk, Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Add, kérünk, hogy az ő Anyjának közbenjárására eljussunk az örök élet örömébe. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Imádkozzunk együtt a Szűzanya hónapjában!

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
„Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.”
Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”
Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már Öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek!
A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Jn 3,1-8

Szent II. János Pál pápa huszonöt éve, 2000. április 30-án hirdette meg az isteni irgalmasság ünnepét. Napja, Fausztina nővér látomásai alapján, a húsvétvasárnapot követő első vasárnap.

Jézus első alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Faustyna nővérnek arról a kívánságáról, hogy ünnepet szenteljenek az Isten Irgalmasságának: „Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49)

Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban, amelyről ezt olvashatjuk a Naplóban: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. … Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.’ (Napló 47). ,,Azt kívánom, hogy a képet… Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” 

Az Isteni irgalmasság ünnepe tehát magától Jézustól ered, amikor így szól: „Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnösök részére. (…) Ezen a napon nyitva állnak Isten zsilipjei, melyeken keresztül a kegyelmek folynak.” (Napló 699) ,,Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el.” (Napló 300)

Fotó: Pezzetta Umberto

Elbotlunk, de felállhatunk, ha elég erősek vagyunk

Zalaegerszegen is megtartották a hagyományok szerinti nagypénteki városi keresztutat, amely a liturgia követését idézi: Jézust e napon elítélték, majd a keresztre feszítették. A Mária Magdolna Plébániatemplom a városi plébániákkal együtt szervezte a nagytemplomtól a kálváriáig vezető városi keresztutat, amely 13 megállóból, stációból állt.

A városi keresztút a Mária Magdolna Plébániatemplomtól este hétkor indult. A kereszttel és fáklyákkal, mécsesekkel haladt a hívők népes csoportja a Kossuth Lajos utcán át a kálvária felé.

A városi keresztút megemlékezett a 13 stációról: Jézust halálra ítélik, vállára veszi a keresztet, háromszor esik el, találkozik az anyjával, Simon segít vinni a keresztet, Veronika kendőt nyújt, beszél a sírókhoz, megfosztják ruhájától, keresztre feszítik, meghal, leveszik a keresztről, anyja ölébe helyezik. A stációk során tanúságtételek hangzottak el, melyek lényege azt üzente, nem vagyunk tökéletesek, hibázhatunk, gyengék lehetünk, de mindig fel tudunk állni, ha elég erősek vagyunk.

Forrás: ZAOL

Húsvéttól pünkösdig, ötven napon keresztül ünnepeljük Jézus feltámadását. A húsvéti idő első része húsvét nyolcada – fehér hét, fényes hét – mely húsvétvasárnappal kezdődik és fehérvasárnappal, az Isteni Irgalmasság vasárnapjával zárul.

„Utad, ​Jézus, veled járjuk” — énekeljük nagyböjtben, ha keresztúti ájtatosságon veszünk részt. Utad, Jézus, veled járjuk — nagypéntekig. Aztán „a hét első napján, amikor még sötét volt”, a fájdalmak férfijának léptei olyan úton haladtak tovább, ahová az emberi szem nem lát el. Mi pedig megtorpanunk. De aztán a feltámadt Jézus újra feltűnik a láthatáron, ránk tekint, s a húsvét csendjében mellé szegődhetünk az öröm útján.

A keresztút véget ér Jézus sírbatételével, de a mi hitünk nem a halállal, hanem a feltámadással és az azt követő eseményekkel együtt teljes. Krisztus bizonyságot adott róla, hogy a szeretet cselekedetei és az alázatos béketűrés Istenben való élete ugyanis nem a halál dermedtségét és a megsemmisülést vonja maga után, hanem feltámadást egy új életre, a Lélek szerinti életre. Jézus itt járt-kelt köztünk a feltámadása után is, végül pedig elküldte nekünk a Szentlelket, hogy ne maradjunk egyedül a hazavezető úton.

Az öröm útja, e „ zarándoklat” tizennégy stációja Jézus tanítványaival való találkozásait idézik elénk, amelyekre feltámadása és mennybemenetele között került sor. 

A stációk elmélkedéseit Barsi Balázs atya írta, az illusztrációk pedig Xantus Géza művei.

Balázs atya elmélkedései innen letölthetők.

A Via Lucist – amit neveznek Világosság Útjának vagy Öröm Útjának is – Húsvét és Pünkösd között járhatjuk, imádkozhatjuk, végigelmélkedhetjük ezeket a stációkat, hogy közelebb vigyenek bennünket a Pünkösd lényegéhez, és annak következményéhez: a Lélek szerinti élethez.

A VIA LUCIS eredetéről itt olvashatunk. 

A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.

Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.

A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament. (Lk 24,1-12)

Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Áldott, kegyelemteljes húsvétot!

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve, Jézus sírja mellett virraszt, némaság tölti be a világot.

Az esti virrasztással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Húsvét éjszakáján, az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely Krisztus halála után a világra borult. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadt Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus győzelmét jelzi, feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatérnek a harangok”, Krisztus győzelmének ünneplésére hívva.

Néphagyományunk megőrzött egy különleges, nagyhétre szóló, középkori eredetű imádságot. Jézus és Mária párbeszéde ez, az ő búcsúzásuk, melynek során Jézus elmondja édesanyjának, mi vár rá a következő hét napjain. Segítse a nagyhét misztériumába való belépést az Aranymiatyánk, melynek a moldvai Lujzikalagorban Jáki Sándor Teodóz OSB által gyűjtött változatát olvassuk.

Az imádság  itt hallgatható.

ARANYMIATYÁNK

Virágszombaton este

Mária Fiát kérdezte:

„Jövő héten mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Virágvasárnapján mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, király leszek,

A Jeruzsálembe bémenek.”

„Hát nagyhetfőn mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, beteg leszek,

A templomba nem mehetek.”

„Hát nagykedden mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, vándorolok,

Az uccákon le- s feljárok.”

„Hát nagyszeredán mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, hamis Júdás

Engem harminc pénzért elád.”

„Hát nagycsütörtökön mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Anyám, Geccemányi kertben

Felmenek az Olajok hegyikben.”

Jézus Geccemányi kertben,

Fenn az Olajok hegyikben,

Térgyen állval imádkodzik,

Piros vérvel izzadodzik.

„Hát nagypénteken mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, egy keresztre

Fel leszek én majd feszítvel.

Te a kereszt alatt leszel,

Szent kezedvel el nem érhetsz,

Szent kezedvel el nem érhetsz,

Szűz öledbe le nem tehetsz.”

„Hát nagyszombaton mit fogsz

„Szent Fiam, mit fogsz szenvedni?”

„Akkor, Anyám, koporsómban

Bészállok a gyászos síromba.”

„Húsvét napján mit fogsz tenni,

Szent Fiam, mit fogsz művelni?”

„Akkor, Anyám, feltámadok,

A mennyországban uralkodok.

Húsvét után ötven napra,

Piros Pünközsd hajnalára,

Elkűdöm a Vigasztalót,

A fejérszínű Galambot.

Pünközsd után nyócvan napra,

Nagyboldogasszony napjára,

Felviszlek a mennyországba,

A mennyei boldogságba.”

Amment.

Forrás: Magyar Kurír