Hatodik nap (December 4.)
Istálló
„Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” – így idézi fel Celanói Tamás Szent Ferenc szándékát, amikor Greccio-ban meg akarja ünnepelni a karácsonyt. Szemlélni a Megtestesülés szegényes körülményeit, és mindebben Isten alázatát, aki nem palotában, hanem istállóban született.
Az ember (én) nem palota, csak istálló. A Megtestesülés ott válik valósággá bennem, ahol nem játszom meg magam palotaként. Ha reális vagyok, elismerem: csak istállómat tudom Istennek felkínálni. De neki nem derogál oda alászállni bennem.
Krisztus rideg fogadtatásra talált az emberek között, „mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7). Csak az ökör és szamár melegíti őt az istállóban. Bárcsak lenne ökröm, szamaram, hogy szegényes bensőmben jusson meleg Isten Fiának!
Angelus Silesius:
Mondják, mindene van, s koldus neki az ember:
jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?
Hallgatnivaló:
Johann Sebastian Bach: Karácsonyi oratórium – Großer Herr und starker König
https://www.youtube.com/watch?v=7nKzcInlE4E