A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a Szeplőtelen Fogantatás és az istenanyaság.
Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az Egyház. XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte. Az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként – Jézus Szíve ünnepe után tette.
A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szíve tiszteletét, és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. Szent II. János Pál pápa 1981. június 7-én a konstantinápolyi zsinat 1600-adik és az efezusi zsinat 1550-dik évfordulója alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet után a Santa Maria Maggiore bazilikában hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt.
Mária mindent megőrzött szívében
Mária elgondolkodott mindarról, amit megtudott, akár olvasta, akár hallotta vagy látta azokat. Ó mennyire növekedett a hite, gyarapodtak érdemei és egyre jobban eltöltötte a bölcsesség fénye és fellángolt benne a szeretet tüze. Mintha valami új életre keltő titkos égi szentségek ereje alakította volna át szívét, egyre jobban eltöltötte az örvendezés, anyává tette a Szentlélek, és úgy irányította őt az Atya felé, hogy mélységes alázatát soha el ne veszítse. Az isteni kegyelem olyan teljessége töltötte el, hogy a legegyszerűbb dolgok is a legmagasabb szemléletre ragadták és lelkét egyre tündöklőbb világosságra gyújtotta. A Szűzanya áldott lelke – a benne lakozó Szentlélek valamint a tanítás által – mindig és mindenben Isten Igéjének irányító parancsához tudta magát szabni. Tehát nem a saját érzelmei és meggondolásai vezették, hanem az a belső bölcsesség, amelyet élő hite irányított, és külsőleg is ennek engedelmeskedett testének minden rezdülése. Illő volt ugyanis az az isteni Bölcsességhez – aki a maga számára az Anyaszentegyházat készült lakóhelyéül építeni –, hogy a legszentebb Szűz szerepét és példáját állítsa oda Egyháza elé a törvények megtartására, a lélek tisztaságának ápolására, az alázatosság és az áldozatos lelkület tükreként.
Őt utánozd mindenben, hívő lélek! Hogy lelkedben megtisztulj és hogy a bűn fertőjéből is képes légy kiemelkedni, neked is szíved benső templomába kell belépned. Szívünknek e benső munkájában Isten sokkal inkább értékeli a készséges jószándékot, mint a véghezvitt nagy tetteket. Ennélfogva tehát akár lelki szemlélődés által olvadunk Istenbe, akár pedig erényeink növelésében vagy embertársaink szolgálatára a jócselekedetek gyakorlásában serénykedünk, mindezt azzal a lelkülettel végezzük, mint akiket csak a Krisztus iránti szeretet sürget. Ez tehát a megtisztult lélek Isten előtti kedves áldozata, amely nem a kézzel épített templomban, hanem a szív benső templomában valósul meg, ahová kegyelmeivel együtt tér be az Úr Krisztus. (Giustiniani Szent Lőrinc püspök beszédeiből)