Utolsó királyunkra, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra emlékezünk október 21-én.

II. János Pál pápa október 21-ére helyezte IV. Károly liturgikus emléknapját. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az egyház, ezzel is felhívva a figyelmet példás házaséletére, valamint arra, hogy a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.

Az Ausztriai-házból származó Károly 1887-ben született Persenbeugban (St. Pölten-i Egyházmegye). 1911. október 21-én házasságot kötött Bourbon-Pármai Zitával. Feleségével és gyermekeivel példás családi életet élt – igazi családegyház, amelyet a legszentebb Eucharisztia bensőséges szeretete és a Boldogságos Szűz Mária iránti áhítat jellemez. 1916-ban, az első világháború idején Ausztria császára lett és Budapesten, a Mátyás templomban Magyarország királyává koronázták. Igazságos és tartós békére törekedett, és támogatta a jogot és igazságszolgáltatást. Az államrend megdöntése után, 1919-ben száműzték, szegénységben élt, és Istenbe vetett mély bizalommal viselte betegségét. 1922. április 1-jén halt meg Funchalban, Madeira szigetén, miközben Jézus nevét hívta segítségül.

2003. április 12-én II. János Pál pápa jelenlétében kihirdették azt a legfőbb pásztori tekintélyével megerősített dekrétumot, amely elismerte Károly király hősies erénygyakorlatát, életszentségét. Ugyanebben az évben december 20-án pápai dekrétum hitelesítette a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban történt csodás gyógyulást.

Istenünk, aki Boldog Károlyt a földi királyságból viszontagságos úton a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad, az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.