Bucsuszentlászló: A hagyomány úgy tartja, hogy Szent László király építtette volna a kápolnát, amikor megszabadult az őt üldöző seregtől. Erre semmilyen bizonyíték nincsen. A főoltár mögötti kegykápolna a régészek szerint román kori. A ferencesek 1664-ben telepedtek le itt, Széchenyi Pál veszprémi érsek meghívására.

Bálint Sándor ünnepi kalendáriumában így emlékezik meg róla: „Zalának, Göcsejnek szakrális súlypontja. A szülőföld és genius loci foghatatlan erejével nyilván még délnyugati gyepüvidék hagyományaiból őriz valamit. Ezt a föltevést megengedi legújabban kibontott, felújított Árpád-kori román körkápolnája is… Jellemző helyi legenda szerint a nagybeteg kanizsai basa hallotta Szentlászló egyházának csodálatos hírét. El is küldötte egyik keresztény foglyát, hogy imádkozzék az gyógyulásáért. Ez meg is történt, mire a basa a foglyot szabadon eresztette, maga pedig megkeresztelkedett. Pajzsát és kardját a kegykápolna falára akasztotta… Szent László ünnepének itt egyébként Királynapja az ősi-népi neve.

A főoltár újabb László-képét Roskovics Ignác festette. A király előtt négy heroikus nőalak hódol, kezükben a négy sarkalatos erény jelképével: Ezek kancsó: mértékletesség, buzogány: lelkierő, kígyó: okosság, mérleg: igazságosság. László előtt megjelenik a kanizsai basa, akit Kovács Illés megszabadult rab ajánl a szent király mennyei oltalmába.”

Búcsúszentlászló címere álló, kékkel süvegezett, ezüst háromszögű címerpajzs. Pajzsközépen ezüstbárdot tartó, lebegő aranyglóriás, álló, ezüsttel színezett Szent László lovagkirály.