A szünet után Soós Viktor Attila történész folytatta előadását, melyben Márton Áronról emlékezett meg részletesebben:

Csíkszentdomonkoson született 1896. augusztus 28-án. Székely földműves család gyermeke. Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón és Csíkszeredán végezte, a 8. osztályt Gyulafehérváron a Mailáth Károly Főgimnáziumban, ahol 1915. június 12-én érettségizett. Három nap múlva katonai szolgálatra sorozták be, szolgált Doberdónál, Ojtozban, Asiagóban, háromszor sebesült meg, és hadnagyként szerelték le. Hazatérve először otthon dolgozott, majd Brassóban tisztviselő volt. A háborús élmények egyre jobban a lelkiek felé terelték gondolatát, 192. október 11-én kezdte meg teológiai tanulmányait, 1924. április 19-én diakónussá, majd július 6-án pappá szentelték. Kápláni szolgálatot látott el Ditrón, Gyergyószentmiklóson. 1928-ban a marosvásárhelyi főgimnázium hittanári és a fiúnevelő intézet aligazgatója is egyben.  1929-ben már vöröstoronyi plébános és nagyszebeni Teréz árvaház tanulmányi felügyelője is egyben. 1930. őszén Majláth Gusztáv püspök kálának és levéltáros, majd titkár és egyetemi szónok és lelkész. 1934-ben az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai  szakosztályának vezetője, majd igazgatója. 1936-ban a kolozsvári Szent Mihály templom plébánosa, novemberben már erdélyi apostoli adminisztrátor. 1939. február 12-én szentelték püspökké, és elfoglalta a gyulafehérvári püspökséget. Az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja, 1938-ban Európa egyik első háború ellenes beszédét mondta el az Egyházmegyei Tanács közgyűlésén, amely nyomtatásban is megjelent az Erdélyi Iskola hasábjain. 1939 decemberétől a szatmár-nagyváradi püspökség apostoli kormányzója is. 1944. május 18-án a kolozsvári templomban elmondott beszédében elítélte a szabadság korlátozását, valamint a zsidók üldözését, itt jelen voltak az akkori észak-erdélyi magyar polgári hatóság tagjai. Május 22-én levélben szólította fel Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Válaszul a Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította városból!  Részt vett a háborúból való kiugrás előkészítésében. A betiltott görög katolikusok egyházát támogatta, templomokat, misefelszereléseket biztosított számukra. 1949. június 21-én letartóztatják, kínozták, fogait kiverték, 1951-ben a katonai bíróság életfogytiglanra ítélte. Letartóztatásának híre eljutott Rómába is, a L’Osservatore Romano c. vatikáni napilap 1949. július 1-én így írt a történtekről: „Nem hihető, hogy az erőszak új volna számára. A kormány szándéka, a diadalmas napok során elszenvedett kudarcok miatt, túlságosan is világos volt. Egyszerűen csak fel kell idézni június első felének napjait, amikor Márton Áron diadalmas útja lefolyt, valamint a román sajtó féktelen támadásait, amelyekkel a kiváló főpap személyét besározni akarták. Nem gondolták, hogy ezzel még csak fokozódik a hívekben a főpásztoruk iránti szeret, és Péter székéhez, a Szentatyához való ragaszkodás…” Már letartóztatása előtt kinevezte két helynökét, akik helyette az egyházmegye ügyeiben intézkedhettek, ennek a két helyettesnek is maguk helyett titkos helyetteseket kellett kinevezni, hogy az egyházmegye élete tovább folyhasson. 1955. január 3-án börtönbüntetését felfüggesztették, visszatért Gyulafehérvárra. A bebörtönzése idején megalakult papi békemozgalmat nem támogatta, így az egyik napról a másikra összeomlott. 1957-ben háziőrizetbe került. Egészségi állapotára való tekintettel 4 alkalommal adta be a gyulafehérvári püspökségről való lemondását, de csak 1980. április 2-án fogadta el a pápa. 1980. szeptember 29-én hunyt el, temetése október 4-én volt, melyet Lékai László bíboros végzett. 1990-ben megalakult a boldoggá avatási bizottság, melynek vezetője Szőke János lett.  1999. december 27-én a jeruzsálemi Jad Vaem Intézet a „Világ Igaza” címet adományozta a püspöknek.

Testét – szentszéki engedéllyel – 2016. augusztusában exhumálták a gyulafehérvári székesegyház altemplomában, és megállapították, hogy a test mumifikálódott. 2016. szeptember 29-én az eddiginél jobban megközelíthető helyen, a székesegyház déli mellékkápolnájában temették újra új kőszarkofágban. 2016-ot a Nemzetpolitikai Államtitkárság a püspök születése 120. évfordulója alkalmából Márton Áron-emlékévvé nyilvánította.