A Szeráfi Rend összes szentjeinek ünnepe november 29. „Ez azok nemzedéke, akik téged keresnek Uram. Ez az igazi testvériség, mely legyőzte a világ álnokságait, Krisztus követte, s elnyerte a fölséges Mennyországot.” Ez az ünnep – hasonlóan mindenszentek ünnepéhez – nemcsak a szentté vagy boldoggá avatott, hanem a többi üdvözült testvérünk ünnepe is. Mégis kanonizált szentjeink, boldogjaink vannak előtérben, mivel ezekről biztosan tudjuk, hogy már Isten boldogító színe látásának örvendenek, sőt az erényeket hősi fokban gyakorolták.

Szent Ferenc három rendjének minden szentjei – könyörögjetek érettünk!

Szent Bonaventura Az evangéliumi szegénység védelme c. művéből

Üdvözítőnk először is azt mondja: Boldogok a lélekben szegények. Ezzel a hallgatókat meghívja a földiek birtoklásáról való tökéletes lemondásra. Másodsorban hozzáfűzi: Boldogok a szelídek. Ezzel rámutat saját akaratunk és érzésvilágunk megtagadására, mert ezek elvennék tőlünk a szelídséget és erőszakoskodóvá tennének bennünket. Harmadszor még ezt is hozzáteszi: Boldogok, akik sírnak. Ezzel a testi vágyak teljes elűzésére buzdít. Ehhez hozzáfűzi: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, és Boldogok az irgalmasok. így serkent bennünket arra, hogy legyünk igazak és jámborak, szálljunk le mélyre embertársaink terhének viselésében. Majd mindezekhez hozzáteszi: Boldogok a tisztaszívüek, és Boldogok a békességszerzők. Ezáltal vonz bennünket arra, hogy emeljük föl szívünket, legyen tiszta, átlátszó a gondolatvilágunk, csendes és békés az érzésvilágunk. Ez a lelkület teszi tökéletessé az embert, hasonlóvá Jeruzsálemhez, melyet a béke látomásának értelmeznek. Legvégül e szavakkal zárja: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Szinte körbejár, majd visszatér a kiinduláshoz. Mert ez utóbbi adja egymagában is az összes többi foglalatát. A szegények ősatyja, Szent Ferenc, éppen ezen tanítás alapján vetette meg Regulájának elején a hármas alapot, mint életformát: „A Kisebb Testvérek regulája és élete ez: tudniillik kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent Evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” A másik hármat ajánlja, hogy vágyakozzunk utána, mert az adja meg a teljességet: „Ügyeljenek a testvérek arra, hogy legyen bennük az Ur lelke és az ő szent működése, mindig tiszta szívvel imádkozzanak Istenhez, legyenek alázatosak és türelmesek az üldöztetésben meg a gyengeségben és szeressék azokat, akik bennünket üldöznek, megszólnak és vádolnak.” Ezzel tulajdonképpen a másik hármat érinti, mert buzdít arra, hogy emeljük szívünket Istenhez, majd pedig ereszkedjünk le testvéreinkhez. Éppen ezért iktatja közbe az ellenségeink iránti türelmet. Így tehát az első három keresztre feszíti a tökéletes embert, a másik három pedig hasonlóvá teszi Istenhez, hogy így mintegy hat szeráfszárnyon a világtól elszakadjon és röptében az isteni dolgokban tartózkodjon. Nagyon is illő volt, hogy ezt a szent szegénykét, aki az evangéliumi tökéletességet a maga egészében megtartotta és tanította, Krisztus maga igazolja azzal, hogy szeráfi alakban megjelenésére méltassa és sebhelyeit, mint jeleket, reá nyomja. Illett, hogy a végső idők veszélyes homálya, ködösítése ellen nyilvánvaló jelet adjon számunkra a tökéletesség útján, és ezáltal tanítson meg bennünket arra, hogy mindegyikünk a tökéletességet válassza. De ne tanuljuk meg a tudálékos, mások fölé emelkedést, hanem a kicsinyekkel való együttérzést.