A libanoni Biqua Kafra faluban született 1828-ban. A libanoni maroniták szerzetébe lépett be, ahol a Charbel nevet kapta. Pappá szentelve szigorú magányban magasabb tökéletességre törekedett, és az annaiai szerzetesközösségből remeteségbe vonult, ahol a legkeményebb aszkézisben, állandó böjtölés és ima közepette szolgált Istennek. 1898. december 24-én hunyt el az Úrban.

Akiket Isten küld, nem szívesen hagyják el a csendességet. Tudják ugyanis, hogy az isteni erőt a csendességben szerezhetik meg. De hogy ne olyanok legyenek, mint akik a Teremtőnek nem engedelmeskednek, siettek a lelki építésre a Teremtőt követve, ahogyan az Atya küldte a Fiút az égből, hogy meggyógyítsa az emberek minden betegségét és gyengeségét. Így van ez megírva: A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá (Iz 53, 4). Ezért aztán mindazok a szentek, akik az emberekhez járnak, hogy meggyógyítsák őket, mindenben a Teremtőt utánozzák, hogy méltók legyenek Isten fogadott fiaivá lenni; és ahogy az Atya és a Fiú, ők is úgy legyenek örökkön-örökké.

Íme, szeretteim, megmutatom nektek a csendesség erejét, hogy milyen gyógyító ereje van és mennyire tetszik Istennek. Ezért írtam nektek, hogy erősnek mutatkozzatok abban a dologban, amelyben munkálkodtok, és tudjátok meg: a csendesség révén nyerte el mindenki, hogy isteni erő lakjék benne; ezért mutatta meg nekik a mennyei misztériumokat, és az ő erejével száműzték magukból ennek a világnak minden bűnösségét. És aki ezeket írja nektek, az ő segítségével jutott el ebbe az állapotba. (Szent Ammonius remete leveleiből)