Kantalicei Szent Félix, családi nevén Félix Porri 1515-ben született. 1543-ban lépett be Zitta városában az éppen akkoriban alapított szigorú kapucinus kolostorba. Innen Rómába küldték, ahol negyven éven át alamizsnagyűjtő volt. Bámulatos egyszerűséggel, ártatlansággal és tündöklő szeretettel valóságos apostola lett Rómának. Ha kérdezték kilétét, egyszerűen így felelt: a kapucinusoknál lakom; én vagyok a szamaruk. Így nevezte magát, mert mindig hátán hordta az alamizsnás zsákot. „Deo Gratias” testvérnek nevezték, mert ezzel a szóval köszönte meg az adományokat. Mindenkinek bátran megmondta az igazat. Egy könyvtárával dicsekvő ügyvédnek a feszületre mutatva mondta: „Uram, ha ezt a könyvet nem tanulmányozod, a többi könyvedből több igaztalanságot tanulsz majd, mint igazságot.” Csodálatos karizmákkal tüntette ki Isten. 1587-ben, hetvenöt éves korában halt meg az Örök Városban.

Szeressünk alázatosságban, béketűrésben és egyszerűségben

Arra a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdető és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetős beszédeik és jó tetteik miatt, sőt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek.

Legyünk szilárdan meggyőződve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon. Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. És őrizzük meg magunkat e világ bölcsességétől és a test okosságától. Mert a test szelleme jobban töri magát a csengő szavak után, a cselekvéssel ellenben kevesét gondol, s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsőleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. Az ilyen emberekről mondja az Ur: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza.

Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitől minden jó származik. Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és őt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsőség, mert minden jó az övé, és ö az egyedül jó. Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert látunk, vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké. Ámen. (Szent Ferenc)