A Jézus neve tisztelet a középkorban bontakozott ki, a ferencesek virágoztatták föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken Jézus neve olvasható. 

Jézus neve tiszteletét Sienai Szent Bernardin és tanítványai, köztük Kapisztrán Szent János terjesztették. Szent Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl Jézus nevének görögbetűs rövidítésével: YHS (IHS).

A XVI. században külön liturgikus ünnepet vezetnek be Jézus neve tiszteletére. 1530-ban pedig VII. Kelemen pápa engedélyezte a ferenceseknek, hogy Jézus szent nevét zsolozsmával is ünnepeljék.

Ó, dicsőséges név, ó, legdrágább név, ó, szeretetreméltó és erőt adó név! Te oldozod fel a bűnöket, te győzöd le az ellenségeket, te szabadítod meg a gyengéket, te erősíted meg és te örvendezteted meg a nehézségek közt a türelmeseket! Te vagy a hívők tisztessége, te tanítod az igehirdetőket, te adsz erőt a fáradozó embereknek, te emeled fel az elfáradtakat! Vágyaink felizzanak és felhevülnek lángjaidtól, könyörgéseink teljesülnek; megrészegülnek, akik téged szemlélnek, és mindnyájan a mennyei dicsőségnek örvendenek, akik téged dicsérnek. Elérik a végső győzelmet. Add, édességes Jézus, hogy szentséges nevedben ővelük egyesüljünk! (Sienai Szent Bernardin Örök Evangélium c. munkájából)

Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad az emberi nem Megváltója legyen, és Jézusnak hívják. Add kérünk, hogy szent nevét tisztelve a földön, színelátásának is örvendezhessünk egykor a mennyben.