Nagy Konstantin császár rendeletével 313-ban szabaddá vált a kereszténység. Ezt követően a keresztények nagy tisztelettel fordultak a vértanúk felé, akik az üldöztetés során életüket áldozták. Tiszteletükre templomokat építettek, sírjaik fölé bazilikákat emeltek és kialakult a szentek kultusza. De nemcsak őket tiszteljük szentekként, hanem azt a sok-sok millió lelket is, akik életükben Istent megdicsőítették és megigazultan haltak meg, tehát nem szorulnak már rá az egyház közbenjáró segítségére a tisztítóhelyen. Az ő lelkük a mennyben van, ők adják az egyház megdicsőült részét, ők közben tudnak értünk járni. Fontos tudni, hogy mindenszentek alatt nemcsak az egyház által szentté avatott személyeket értjük, hanem mindazokat, akik Istent megdicsőítve az életükben, megigazultan haltak meg.

A nyugati egyházban az ünnep kezdetét 609-re vezetik vissza, amikor IV. Bonifác pápa a római Pantheont keresztény templommá szentelte, és Szűz Máriának, valamint az összes keresztény vértanúnak ajánlotta, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. 800 körül III. Leó pápa sok vértanú-ereklyét hozatott a Pantheonba a katakombákból, titulusa azóta Vértanúkhoz címzett Mária-templom. IV. Gergely pápa 830. november 1-jén itt ülte meg először az összes szentek ünnepét, ettől az időponttól létezik a Mindenszentek ünnepe az egyházban.

A clunyi bencés szerzetesek már a X. században ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtról.

XV. Benedek pápa 1915. augusztus 10-én adott engedélyt rá, hogy ezen a napon minden pap három szentmisét végezhessen az elhunytakért.

Az elsőt a saját szándékára, a másodikat az összes megholtért, a harmadikat a Szentatya szándékára.

Aki ezen a napon áhítatos lélekkel kápolnát, templomot, temetőt látogat, és ott Hiszekegyet, Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozik, teljes búcsút nyerhet a tisztítóhelyen szenvedő lelkek javára.