† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.

Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.

Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. (Mk 9,2-10)

Nagyböjtben nemcsak a pusztába megyünk, hogy találkozzunk Istennel, a „szeretettség” tapasztalatával, hanem a hegyre is, ahol kitárulnak Isten távlatai, ahol minden nyilvánvalóvá válik, a sejtés megtapasztalássá sűrűsödik.
A hegyen összeolvad Jézusnak mint embernek a találkozása Istennel és Jézusnak mint Istennek a találkozása az emberrel, hiszen ott vannak a tanítványok, ott van Mózes és Illés, és ott van az Atya és a Lélek. Ennek a találkozásnak égő csipkebokrában nyilvánvalóvá válik, hogy kicsoda Jézus: az Atyánál lévő és az értünk szenvedő; az Atyával együtt ragyogó és az emberrel együtt vérző.
Mi, mint Péter, extatikus élményekre vágyunk Isten megtapasztalásával kapcsolatban, testen kívüli-felüli élmények mulandó sátraira. Isten számára viszont a test az extázis. Isten „elragadtatott állapota” Jézus teste, ami az Eucharisztiában fehéren ragyog a számunkra.
A hegyről le kell jönni, mert a találkozás ragyogása, a megistenülés a test hétköznapjaiban folytatódik, valósul, hogy aztán majd minden emberi felemelődjön Istenhez Jézus feltámadásában, amit már most jelez a színeváltozás.
Arra készülünk, hogy egyszer mindnyájan elváltozunk, ragyogóvá válunk az Atya megtisztító szeretetében, mely végre bennünk is akadály és folt nélkül belülről felragyog vakító fehéren.

Jézus, aki a Tábor hegyén megmutattad emberségünket az Atya szeretetében felragyogtatva, könyörülj rajtunk!

Jézus arca a hegyen az Istennél otthon levő arca, a szeretettségtől ragyogó arc, az áttetszőség, a magunkkal való teljes azonosság arca.

XVI. Benedek pápa: A názáreti Jézus (részlet):
Ha feltesszük a kérdést, hogyan kell értelmezni a hegyet, akkor kétségkívül elsősorban a hegy általános szimbolikája áll a háttérben: a hegy, mint a fölmenetel helye – nemcsak a külső, hanem a belső felemelkedésé is; a hegy, mint megszabadulás a mindennapok terhétől, mint lélegzés a teremtés tiszta levegőjében; a hegy, amely kilátást nyújt a teremtés tág terére és szépségére; a hegy, amely belső emelkedettséget ad és megsejteti a Teremtőt. E gondolatokhoz a történelem hozzáteszi a beszélő Istennek és a passiónak a tapasztalatát, amely Izsák feláldozásában érte el csúcspontját, a bárány áldozatában, amely előremutat a Kálvária hegyén végérvényesen feláldozott Bárányra. Mózesnek és Illésnek megadatott, hogy Isten hegyén kinyilatkoztatást kapjanak; most azzal beszélgetnek, aki személy szerint Isten kinyilatkoztatása.

Nemes Nagy Ágnes:
A tárgy fölött

Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását –
hiszem a test feltámadását.

Hallgatnivaló:

Arvo Pärt: Morning star

https://www.youtube.com/watch?v=AMFaFbimoGY

Krisztus a hajnali csillag,
aki mikor ennek a világnak
éjszakája múlik,
ígéretét nyújtja szentjeinek,
mely az élet fényét hordozza,
és megnyitja számukra
az örök napot.

Irányok:

• A mindennapok horizontális síkjából, az engem e világban tartó munkákból, ügyeimből, gondjaimból kiemelkedve hogyan tudnék felülről rátekinteni az életemre? Adjak időt, elcsendesedést magamnak a hegy-perspektívához!
• Hol tudom megtalálni a hegy-élményt az életemben: egy csendes imádságban, egy templomlátogatásban, a Szentírásban, szó szerinti hegymászásban? Hogyan tudnám a Nagyböjtben megmászni életem hegyét?
• Hogyan viszonyulok testi létezésemhez? Meglátom-e benne a feltámadás csíráját, áttetszőségét? Fel tudom-e emelni Isten szeretete, a Megtestesülés titka által az őt megillető méltóságra?