„Aki nem ismeri múltját, nem érti világosan a jelenét sem, amely a jövőnek hordozója…”

Sütő András örökbecsű gondolatát sokat forgathatta Nyakas József erzsébethegyi származású honfitársunk. /Személye nem ismeretlen a megyében, hiszen a utazási irodáját sokan felkereshették az elmúlt időben./ Rövid idővel ezelőtt befejezve a szorgalmas gyűjtőmunkát, és megjelentette a számára igen kedves Szenterzsébethegy történetét. Mindazt írásba foglalta, amit a levéltárakban, városi és megyei könyvtárakban kitartó kutatással fellelt, felkeresve a még élő tanúkat, felkutatva a rég elhunyt elődök írásait.

Zentersebeth, Zelthelsebeth, Zent Erzsebeth, Szent-Erzsebet, Szent-Eörzsébet, Szent-Erzsébethegy, Szenterzsébeti puszta, Szent-Eörzsébet, Szenterzsébethegy: Ilyen és ehhez hasonló nevekkel találkozott az írásokban, de a helybeliek – még a szerző gyermekkorában gyakrabban – Örzsehegynek nevezték azt a települést, melyről az első írásos források az ezerháromszázas évek második feléből valók. 1969-ig hol virágzó, hol elhagyatott település volt a századok forgandóságában. A hatvanas évek végén végleg Egerszeghez csatolták, annak mintegy peremkerületeként, részönkormányzataként éli azóta is világát.

A könyvben részletesen olvashatunk a település történetéről, külön kiemelve a hegyközségi eseményeket, megtaláljuk benne a templom történetét, és jelenét, a hajdanvolt iskoláról is olvashatunk, melynek felépítését Pehm József apátplébános szorgalmazta, találunk benne néprajzi érdekességeket is. Újdonságként hatott számomra egy helyi balladának a keletkezése és megőrzése, melynek kitalálója ismerhette a „Mátészalka gyászba” van kezdetű dalt is. A Szent Erzsébet kápolna történetét pedig egyedül ebben a könyvben találhatjuk meg.

A művet olvasva kiviláglik, hogy a szerző nem levéltárakból és könyvekből ismeri a települést, hanem a történelem mögött embereket lát, az események mögött sorsokat és életeket, ezek ihletik a szavakat. Ezen „sorsok és szavak, megtelnek tartalommal.”

Ünnepeken, vagy a hónap negyedik vasárnapjain ide kijárva, egy csöndes kis falu képével találkozik a lelkipásztor. Az autók robaja csak ritkán szakítja meg az utcák csöndjét. Jó látni kerékpározó gyermekeket, akik egy új ötlettől hajtva, csak úgy eldobálják a kerékpárjukat, s gyalog indulnak új kalandokat keresni.

Ajánlom a könyvet nemcsak az egerszegieknek, nemcsak a helytörténészeknek, de minden érdeklődőnek, „kalandokat keresőnek”.

Nyakas József: Az évszázados gesztenyefa árnyékában: Örzsehegyi történet, a szerző kiadása

fr. Kamill