Ma megkezdődik az új egyházi év, benne az adventi időszak.

„Adventus Domini” azt jelenti, hogy az Úr eljövetele.

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Krisztus eljövetelét hirdetjük, nem csupán az elsőt, hanem a másodikat is, amely az elsőnél sokkal dicsőségesebb lesz. Az elsőnél ugyanis béketűrését ismertük meg, míg a másodiknál Krisztus királyi méltósága lesz nyilvánvaló.

Legtöbbször ugyanis minden kettős a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Kettős a születése: egyrészt Istentől öröktől fogva, másrészt a Szűztől az idők teljességében. Kettős az alászállás: az első rejtett, mint csendes eső a felhőkből, a második, az eljövendő pedig szembeötlő lesz.

Első eljövetelekor pólyába takarva feküdt a jászolban, a másodiknál fénybe öltözködik. Az elsőnél magasra tartotta a keresztet, vállalta a gyalázatot, míg másodszor majd angyali seregekkel körülvéve dicsőségesen érkezik.

Tehát ne csak az első eljövetelnek örvendezzünk, hanem várjuk a másodikat is. Amikor az elsőnél azt mondjuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, ugyanez legyen hódoló szavunk, amikor angyalaival együtt jelenik meg: Áldott, aki jön az Úr nevében (Mt 21, 9).

Nem azért jön el majd a Megváltó, hogy ismét elítéljék, hanem ítéletet fog tartani az őt elítélők felett. Akkor azonban a gonoszoknak, akik oly kegyetlenek voltak vele szemben, hogy keresztre juttatták, azt mondja majd szemükbe: Ti így tettetek, és én hallgattam (vö. Zsolt 38, 10).

Először szelíden példát adni, az embereket finoman meggyőzni jött, másodszor pedig szükségszerűen uralma alá kerül mindenki, akár akarja, akár nem.

Krisztus mindkét eljöveteléről jövendölt Malakiás próféta: Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek (Mal 3, 1). Ez az első eljövetel.

A másodikról pedig így írt: és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is a mindenható Úr: de ki fogja tudni elviselni jövetele napját, és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester (Mal 3, 1-4).

A két eljövetelre utal Tituszhoz írt levelében Pál apostol: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét (Tit 2, 11-13). Látod, mint beszél az első eljövetelről, amiért hálát ad; majd a másodikról, amelyet várunk.

Ezért valljuk a ránk hagyományozott hitvallásban, hogy hiszünk abban, aki fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Eljön tehát az égből a mi Urunk, Jézus Krisztus. Eljön ennek a világnak a végén, az utolsó napon, megdicsőülve. Ez a világ akkor beteljesedik, és Krisztus ismét megújítja a világot.

December 2-án szombaton 8.30-tól 12.30-ig lelkinapot tartunk plébániánkon Komáromi Előd esztergomi házfőnök vezetésével.

A lelkinap szentmiséjének keretében a Ferences Világi Rend tagjai örökfogadalmat tesznek, és fogadalmat újítanak.

Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük.

Alacoque Szent Margit külön fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, hogy minden hónap első péntekén járuljon szentáldozáshoz. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. 

Az Úr külön ígéretet fűzött a 9 egymást követő első péntek megtartásához, az első pénteki nagykilencedhez. Ennek alapján a Jézus Szíve tisztelet legnépszerűbb formája lett az első péntekeken végzett engesztelő szentgyónás, szentmise és szentáldozás. Az első péntekek következetes megtartása nagy segítség a lelki életben. 

Este, 19.30-tól 21 óráig zenés kereszt hódolatot tartunk templomunkban.

Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust mint a világ és a történelem királyát ünnepeljük. Az egyház a megtestesült második isteni személy előtt tiszteleg. Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása. . A megemlékezést XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, a gondolat maga azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Az 1625 és 1886 között vértanúságot szenvedett 117 vietnami hitvallókra emlékezik a Katolikus Egyház november 24-én. Dung-Lac Szent András és vértanútársai – papok, szerzetesek és világiak, misszionáriusok és bennszülöttek – életüket adták hitükért, így váltak a vietnami egyház magvetőivé. Vietnamban: közülük 96-an vietnami, 21-en külföldi hitvallók voltak. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt. A hittérítő vértanúk közül tizenegyen spanyolok voltak, tízen pedig franciák. Sokakat lefejeztek, másokat megfojtottak, élve megégettek vagy megcsonkítottak, néhányan börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. 1832-től minden külföldi misszionáriust kitiltottak az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár külön említi, benszülött vietnami egyházmegyés pap volt.

Istenünk, minden atyaság forrása, te Dung-Lac Szent András áldozópapnak és vértanútársainak megadtad a kegyelmet, hogy szent Fiad keresztjéhez egészen vérük ontásáig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts, hogy szeretetedet hirdessük testvéreinknek, és így méltók legyünk arra, hogy ne csak gyermekeidnek nevezzenek minket, hanem azok is legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.