A LÁTHATÓ TEMPLOM felszenteléséről megemlékezve tulajdonképpen a LÁTHATATLAN TEMPLOMNAK, az Egyháznak titkát ünnepeljük.

A kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette, Kotsis Iván tervei alapján készült el. Ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor. A szentelést Mikes János, szombathelyi megyés püspök végezte. Templomunkról készült kisfilm itt megtekinthető.  

A templom Isten háza. Isten mindenhatóságával ugyan mindenütt jelen van, de azt akarta, hogy a földi térnek kijelölt pontjain teljesebb, közvetlenebb jelenléttel hívja magához Egyházának tagjait. „Isten, ki láthatatlanul mindent betöltesz, de az emberi nem üdvözítése érdekében láthatóképpen is nyilvánítod hatalmadnak jeleit, dicsőítsd meg ezt a templomot…” — kéri az Egyház könyörgésében. Már az Ószövetségben láthatóan megmutatta az Úr a jelenlétét a frigysátor fölött, majd a jeruzsálemi templomban (olvassuk el a Királyok II. könyvének 8. fejezetét!). Krisztus emberi testében pedig élő templomot állított föl közöttünk (vö. Jn 2,19. Mt 12,6), melyben „az istenség teljessége lakozik”, s megígérte, hogy eljön az idő, amikor a földkerekség minden pontján „lélekben és igazságban fogják imádni az Istent”. A templomszentelés a földi térből kiszakít és körülhatárol egy Istennek fönntartott teret, melyben Istent mint jelenlévőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk és kegyelmét befogadjuk. A katolikus templomban ezt az isteni jelenlétet még teljesebbé teszi Krisztus eukarisztikus bennlakozása.

A templom tehát az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk. Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat Istenével. Isten adja ajkára a szót Salamonnak, aki a templom felszentelésekor így imádkozik: „Halld meg itt, Urunk, Istenünk az éneket és az imádságot, legyenek szemeid nyitva e ház fölött éjjel és nappal, azon ház fölött, melyről te mondottad: Ott lesz az én NEVEM — és hallgasd meg az imádságot, mellyel e helyről imádkozik hozzád a te szolgád.” — „Az én házam imádságnak háza minden népek közt” — mondja az Isten.

Szent Ferenc atyánk megtérésétől kezdve haláláig mély áhítattal és tisztelettel követte a megfeszített Krisztust. 1224-ben, két évvel halála előtt elvonult Alverna hegyére, hogy ott Szent Mihály tiszteletére negyven napos böjtöt tartson.

„Szent Ferenc a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kora hajnalban cellája ajtajában így imádkozott: Uram Jézus Krisztus, két kegyelmet kérek tőled, mielőtt meghalok. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj.”

Szeptember 14-én, Szent Kereszt Ünnepén vagy akörül, amikor imádságba merült, megjelent neki a megfeszített Krisztus szeráf alakjában.

„Örvendett annak a kedves tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a résztvevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta.”

A látomás után vette észre, hagy testén viseli Krisztus öt sebét.A stigmákat Szent Atyánk alázatosan rejtegette, de őszinte tanúk bizonyítják, hogy kezein, lábain és oldalán hordozta a be nem gyógyuló krisztusi sebeket. Az Egyház őt tartja az első bizonyosan stigmatizált szentnek.

E csodálatos esemény ünneplését XI. Benedek pápa engedélyezte rendünknek 1304-ben.

Stigmatizáció 800 – Szeretettől megsebezve – szeretettel ajánljuk a ferences testvérek pár perces  a elmélkedéseit youtube csatornán.

A Városmisszió hetében, szeptember 12-én csütörtökön, plébániánk missziós programjára szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Testvéreket!

16 órától a Mindszenty-kertben kreatív sarok, szabadtéri kiállítás, teaház, élő zene, piknik

18 órától szentmise, szentségimádás

19.00-kor paraliturgikus cselekménnyel megemlékezünk Szent Ferenc stigmatizácójának 800 éves évfordulójáról

Az elsőszombat a hónap első szombatja, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-tiszteletének napja.
A Szűzanya 1925. december 10-én Lúciának, a fatimai látnoknak megmutatta tövisekkel övezett szívét és így szólt:

„Hirdesd nevemben a világnak, hogy megígérem: ott leszek az üdvösséghez szükséges kegyelmekkel mindazok halálos ágyánál, akik 5 egymást követő hónap első szombatján meggyónnak, megáldoznak, elimádkozzák a rózsafüzért és egy negyed óráig társamul szegődnek az elmélkedésben.”

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről bővebben itt olvasható.

Assisi Szent Ferenc számára nagyon fontos volt az Oltáriszentség, hiszen felismerte, hogy a kenyér és a bor színe alatt a láthatatlan Isten láthatóvá válik. Ferenc a saját korában igyekezett feléleszteni az Eucharisztia-tiszteletet, és ő maga is sok időt töltött Szentségimádással. Berhidai Piusz OFM, a Katolikus Rádióban elhangzott gondolatai.

Elmélkedés Szent Ferenc Eucharisztia-tiszteletéről itt olvasható.

Missziós nyitó szentmise szeptember 8-án 10 órakor a Kazinczy-téren.

 A szentmisét bemutatja Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök.