Szent Lipót 1866. május 12-én született, a dalmáciai Herceg Novi városkában. Tizennyolc évesen jelentkezett a kapucinus rendbe, ahol a Lipót testvér nevet kapta. Padovában filozófiát és bölcseletet, Velencében teológiát tanult. 1890-ben szentelték pappá Velencében. Több helyen szolgált, majd 1909-től haláláig, 1942-ig Padovában élt. Fél évszázadot töltött gyóntatószobájának rejtekén, napi tizenkét órán át. Kereszt a falon, egy szék és egy térdeplő volt az összes bútorzata. Több szláv nyelven beszélt, illetve hallgatta mások bűneit, és szeretettől sugárzó arccal adott feloldozást a hozzá fordulóknak.
A nép már életében „szentté kiáltotta”, és hivatalos kanonizálására nem is kellett sokat várni.

1976. május 2-án Szent VI. Pál pápa a boldogok sorába iktatta, 1983. október 16-án pedig Szent II. János Pál pápa szentté avatta a gyóntatószék hősét és a keresztény egység apostolát.

Ez a nap a kapucinus rend ünnepe lett.

Istenünk, aki a tökéletes egység és a legfőbb szeretet vagy, te betöltötted Lipót áldozópapot a bűnösök iránti irgalmassággal és a keresztények egységé ért való buzgalommal. Közbenjárására add meg nekünk, hogy lélekben meg újulva mindenkire kiárasszuk szeretetedet, a hívők egységét pedig bizalommal és a szeretet kötelékeivel munkáljuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.