Pécsi Boldog Mór, másutt Pannonhalmi Szent Mór (1000 körül – 1070 körül) az első magyar származású bencés szerzetes, pannonhalmi apát, majd pécsi püspök. Gyermekkorában került Pannonhalmára, a bencés szerzetesek nevelték. Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Szent Márton hegyén volt bencés szerzetes. A rendben a Maurus, Mór nevet kapta.

A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Mór Szent Márton hegyén volt bencés szerzetes.

Szent István hívására 1036-tól a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Az 1046-os pogánylázadáskor, amely Szent Gellért és több püspök halálát okozta, Mórnak nem esett bántódása. I. András koronázásakor egyike volt a szertartást végző három püspöknek Székesfehérvárott. 1055-ben tanúként aláírta a tihanyi alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. Feltételezhető, hogy jelen volt 1061-ben Szekszárdon az apátság alapításánál, és két évre rá ő temette el ugyanott I. Bélát.

Mór 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.

(Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mor-emleknapja)