Te jössz hozzám?

Christoph Schönborn bíboros gondolatai 2017. január 8. vasárnapjára (Mt 3, 13-17).

Te jössz hozzám? Megindít engem Jánosnak ez a Jézushoz intézett kérdése. Egy kissé át tudom érezni János meglepődését. Miért csodálkozik annyira, hogy Jézus odajön hozzá a Jordánnál, hogy megkeresztelkedjék általa? „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?”

Ez valóban meglepő. Keresztelő Szent János a megtérésre szólította fel az embereket. Meg kellett térniük, meg kellett változtatniuk az életüket és meg kellett bánniuk bűneiket. Annak jele pedig, hogy ezt komolyan veszik, a Jordánban való megmerítkezés, a megkeresztelkedés. A keresztelés fürdőjének szertartása a bűnöktől való megtisztulást jelezte. János bűnbánatra irányuló felhívása sokakat arra indított, hogy kijöjjenek hozzá a pusztába, hogy megvallják neki vétkeiket, hogy meggyónják bűneiket.

Jánosnak nagy célja volt. Ez játszott szerepet nála. Fel akarta készíteni a népet a Messiás, a Krisztus eljövetelére, aki majd utána érkezik. János meg volt győződve arról, hogy ő csak előfutár, aki elkészíti az utat. A tulajdonképpeni nagy fordulat még ezután következik. Akkor, amikor a Messiás, a Fölkent megjön. Akkor új korszak kezdődik. A Messiás szabadulást fog hozni.

Te jössz hozzám? János meglepődik. Képtelen felfogni. Ekkor jön Jézus, ám egészen másképp, mint ahogy várták. Jézus beáll az emberek hosszú sorába, akik arra várnak, hogy János megkeresztelje őket. Akik itt állnak és türelmesen várnak, mégis csak mindannyian bűnösök! Azért jönnek, mert megbánják bűneiket és elégtételt akarnak adni. Mit keres Jézus ezen emberek között? Ő még sem bűnös, hogy meg kelljen térnie. Ellenkezőleg: Neki kell megszabadítania bűneiktől az embereket. János ezt képtelen felfogni. Tiltakozik, hogy Jézust, mint egy átlagos bűnöst megkeresztelje. Jézus azonban bátorítja: „Hagyd most ezt!” Isten akarja így! Neki más a szempontja!

Pontosan erről van szó: Isten másképp látja, mint ahogy mi, emberek. Többé-kevésbé megvan bennünk az a magatartás, amit Keresztelő Szent János kifejezésre juttat. Többnyire úgy vélekedünk, hogy jóban kell lennünk Istennel. Tudjuk, hogy tökéletlenek vagyunk, hibáink vannak, szegény bűnösök vagyunk, és ezért azt gondoljuk, hogy meg kell szereznünk Isten jóindulatát, amennyiben javítjuk magunkat és arra törekszünk, hogy rendesek s Istennek tetszőek legyünk. És ez a törekvés valahol jó is.

De Isten egészen másképp cselekszik. Ahelyett, hogy megvárná, míg megjavulunk és újra közeledünk hozzá, ő jön velünk szembe. Pontosan erről van szó Karácsonykor is. Isten jön el hozzánk! Ő lesz emberré köztünk, emberek között. Amikor Jézus harmincévesen megkezdi nyilvános működését, először Jánoshoz megy, mint egy bűnös a bűnösök közt. És így tesz ő mind a mai napig: Ő jön hozzánk előbb. Ő jön velünk szembe. Szívesen fogad minket, jóllehet nagyon tökéletlenek vagyunk. Meglepődve állapítjuk meg: „Te jössz hozzám?”